A tengerjáró Szindbád utazásai

Olvasási idő: 68 Perc

A kapitány felkiáltott: „Nincs másutt erő és nincs hatalom, csak a magasztos, nagy Alláhnál! Már senkiben sincs tisztesség, se lelkiismeret!” – „Hallod-e kapitány – szóltam neki -, miért beszélsz így, amikor hallottad a történetemet?” A kapitány így felelt: „Mivel te megtudtad, hogy van olyan rakományom, amelynek tulajdonosa belefúlt a tengerbe, hát jogtalanul meg akarod kaparintani a jószágot. De elszámítottad magadat! Mi jól láttuk, amint vízbe fulladt, és vele együtt jó néhány útitársa, akik közül senki sem menekült meg; hát hogyan állíthatod, hogy te vagy az áruk tulajdonosa?” Így szóltam: „Te, kapitány, hallgasd meg a történetemet, és érts a szóból, akkor majd világos lesz előtted az én igazam, mert bizony a hazugság a képmutatók ismertetőjele.” És most elmeséltem a kapitánynak mindent, ami velem történt attól kezdve, hogy elindultam vele Bagdád városából, addig, amíg megérkeztünk ahhoz a szigethez, amelyen tengerbe merültünk, aztán elmondtam még néhány körülményt, amely köztem és közte felmerült. Most végre a kapitány és a kereskedők meggyőződtek igazamról, felismertek, szerencsét kívántak megmenekülésemhez, és mindnyájan azt mondták: „Alláhra, nem gondoltuk, hogy megmenekültél a vízbefúlástól, de Alláh új élettel ajándékozott meg.” Aztán átadták az áruimat; megtaláltam rajtuk a nevemet – nem hiányzott egy darab sem. Felbontottam a csomagokat, kivettem belőlük néhány értékes és drága árut, a tengerészek meg utánam hozták a királyhoz, akinek ajándékul adtam őket. Elmondtam a királynak, hogy ez az a hajó, amelynek utasa voltam, tudtára adtam, hogy árumat hiánytalanul és épségben vissza­kaptam, és hogy az átnyújtott ajándék azokból való. Elcsodálkozott a király mindezeken nagy álmélkodással, és nyilvánvalóvá lett előtte, hogy az igazat beszéltem mindenben, amit neki mondtam. Nagyon megszeretett, túláradó kegyekben részesített, és ajándékomat gazdagon viszonozta. Azután nagy nyereséggel eladtam az egész rakományt és minden holmimat, a kapott összegen pedig sok árut, használati tárgyat és szerszámot vásároltam a városban. És amikor a hajósok indulni készültek, elmentem a királyhoz, megköszöntem jóságát és kegyét, és engedélyt kértem, hogy visszatérhessek szülővárosomba, az enyéimhez. A király isten­hozzádot mondott, és az utazásomhoz dúsan megajándékozott a városban kapható mindenféle portékával. Elbúcsúztam tehát tőle, hajóra szálltam, és elvitorláztunk Alláh kegyelméből, akinek magasztaltassék a neve. A szerencse mellénk szegődött, a sors segítő kezet nyújtott, és éjjel-nappal utaztunk, amíg épségben megérkeztünk Baszra városába. Ott partra szálltunk, és pihentünk egy kis ideig. Örültem, hogy épségben megmaradtam, és viszontláthattam hazámat. Majd útnak indultam Bagdád városába, a béke otthonába, nagy mennyiségű, óriási értékű portékát, holmit és felszerelést hozva magammal.