A tengerjáró Szindbád utazásai
Amint így egy napon nagy örömben és vígságban üldögéltem, így szólt hozzám a király: „Tudd meg, ó, nyeregkészítő, hogy tiszteletben, becsülésben van részed nálunk, közénk tartozónak számítasz. Nem akarok megválni tőled, és nem viselném el, ha elhagynád városunkat. Azért kívánom, hogy egy dologban engedelmeskedj nekem, és ne ellenkezzél szavaimmal.” Én így feleltem: „És mi az, amit tőlem akarsz, ó, királyom? Nem ellenkezem a te szavaddal, mert kegyelmességed, jóságod és barátságod lekötelezettje vagyok, és a szolgáid közé tartozom.” Ekkor így szólt: „Meg akarlak itt nálunk házasítani. Szép, eszes, takarékos leányt akarok hozzád feleségül adni, hogy végleg telepedj le nálunk, és magamnál, a palotámban, adok neked lakást. Ne ellenkezzél, és ne utasítsd el kérésemet.” A király beszédének hallatára zavartan hallgattam, és zavaromban nem adtam neki feleletet. Ekkor megkérdezte: „Miért nem válaszolsz?” És most feleltem: „Uram vagy, te parancsolsz, ó, idők királya.” Ekkor a király azon nyomban hívatta a kádit meg a tanúkat, és tüstént összeesketett egy előkelő, nemes születésű hölggyel, aki gazdag volt pénzben, vagyonban, magas nemzetségből való, szép és kedves teremtés, házak, telkek, birtokok úrnője.