A tengerjáró Szindbád utazásai
Egyszerre a tutaj egy magas hegyhez ért, és itt eltűnt a sziklák közt. Mikor ezt megláttam, féltettem életemet, mert eszembe jutott, amilyen nehézségeket szenvedtem az előbbi utazásomon, és meg akartam állítani a tutajt, hogy leszálljak róla a hegyoldalra. De a víz sodra elragadott, és vitte a tutajt velem együtt, és sodródtam a hegy belseje felé. Ezt látva, biztos voltam vesztemben, és így szóltam: „Nincs másutt erő és nincs hatalom, csak a magasztos nagy Alláhnál!”
A tutaj tovább rohant, aztán egy tágas helyre ért. Nagy völgy volt ez, rajta keresztülzúgott a folyó, olyan hatalmas zúgással, mint a dörgés, és olyan sebességgel, mint a szél. Megragadtam a tutaj szélét; féltem, hogy leesem róla, mert a hullámok jobbra-balra dobáltak a folyam közepén. A tutaj meg tovább rohant a víz sodrával a völgyben. Nem tudtam megfékezni, sem a parthoz nem tudtam vinni, amíg végre egy pompás, jól épített, népes város előtt száguldottunk el. Az emberek meglátták a tutajomat, amint a folyó közepén sodorta lefelé a víz, hálót meg kötelet vetettek felém, és a folyóról partra vontatták járművemet.