A tengerjáró Szindbád utazásai

Olvasási idő: 68 Perc

Erről a szigetről nagy mennyiségű fahéjat és borsot vittem magammal, cserébe a kókuszdióért. El-Aszirát is érintettük. Itt terem a kamári áloéfa. És azután másik sziget mellett vitorláztunk el, ennek terjedelme ötnapi járóföld, és ezen terem a kínai áloéfa, ami még különb a kamárinál; de ennek a szigetnek a lakói még gonoszabbak, mint a kamári áloéfa szigeteinek lakói, kedvelik az erkölcstelen dolgokat, bort isznak, és nem ismerik sem az imára hívást, sem az imádságot. Ezután a gyöngyhalászokhoz értünk, amikor is adtam a gyöngyhalászoknak a kókuszdiómból, és azt mondtam nekik: „Bukj alá a jószerencsémért és hasznomért.” Alámerültek ott az öbölben, és sok nagyszemű és értékes gyöngyöt hoztak fel, és így szóltak hozzám: „Ó, uram, Alláhra jó a te szerencséd!” A hajóra vittem át, amit fölhoztak a számomra, és tovább utaztunk, remélve Alláh áldását – magasztaltassék az ő neve! Addig folytattuk utunkat, amíg el nem értünk Baszrába. Itt partra szálltam, és ott pihentem kis ideig, majd Bagdád városába mentem. Felkerestem otthonomat, üdvözöltem családomat és bará­taimat, akik mind szerencsét kívántak, hogy épségben megérkeztem. Elraktároztam mind az áruimat és javaimat, amiket magammal hoztam, felruháztam az árvákat és özvegyeket, ala­mizsnát és adományokat osztogattam, megajándékoztam családomat, pajtásaimat, barátaimat. Alláh négyszeresen kárpótolt mindazért, amit elvesztettem. Nemsokára már elfeledkeztem kalandjaimról, a fáradalmakról és szenvedésekről, nyereségem és hasznom bőségében foly­tattam régi szokásaimat a családi és pajtási érintkezésben.