A tengerjáró Szindbád utazásai
A seikh ekkor megparancsolta legényeinek, hogy hordják be a fát a raktárába, én pedig visszamentem vele a házába, leültünk, leszámolta kezemhez a fa teljes árát, zacskókat vett elő, beléjük rakta a pénzt, aztán elzárta vaslakattal, és átadta nekem a kulcsot.
Megint eltelt néhány nap és néhány éjszaka, és ekkor a seikh így szólt hozzám: „Kedves fiam, ajánlok neked valamit, és remélem, teljesíted óhajomat.” Megkérdeztem tőle, miről van szó, és ő így felelt: „Hallod: én már megöregedtem, és nincs fiúgyermekem. De van egy leányom, korra fiatal, alakra sudár, kincsekben, bájakban gazdag. Azt szeretném, hogy vedd el feleségül, telepedjetek le a mi vidékünkön, én pedig rád ruházom minden tulajdonomat, mindent, ami kezem birtoka. Öregember vagyok, töltsd be te a helyemet.” Én hallgattam, semmit se szóltam. Ő pedig így folytatta: „Fogadd meg, ó, fiam, amit mondok neked, mert csak a javadat kívánom, és ha engedsz óhajomnak, összeházasítlak leányommal, és fiam leszel, és minden, ami a kezemben van, és minden, ami a tulajdonom, a tied. Ha kereskedni akarsz, és vissza akarsz térni a hazádba, senki sem akadályoz meg benne, ez a te tulajdonod, te rendelkezel fölötte. Tedd hát azt, amit akarsz, és amit jónak látsz.”