A tengerjáró Szindbád utazásai
Most megérkeztek szomszédom szülei, rokonai és ismerősei, és vigasztalták barátomat felesége elvesztéséért meg saját sorsáért, aztán hozzáláttak, hogy feleségének holttestét, a maguk módja szerint, előkészítsék a temetéshez. Azután hordágyra tették, és a férjjel együtt kivonultak a városból, amíg csak el nem értek, egy, a tenger felé lejtő hegységhez. Odamentek, felemeltek egy nagy sziklatömböt, ami alatt kőből való perem látszott, mint amilyen a kutaké. Az asszonyt levetették ebbe a mélységbe, aztán fogták a férfit, mellén pálmarostból font kötelet kötöttek át, és őt is leeresztették a mélységbe, egy korsó édesvízzel és hét kenyérrel együtt – ez volt az útravalója. Mihelyt földet ért a lába, leoldotta a kötelet, a többiek pedig, miután felhúzták a kötelet, a mélyedést megint lefödték a kővel, ahogy volt, és barátomat felesége holttestével a kútban hagyva, elmentek útjukra.