A tengerjáró Szindbád utazásai
Elbúcsúztam tőle és minden ismerősömtől, majd hajóra szálltam a kalmárokkal.
Elvitorláztunk, a szél és a tenger kedvezett nekünk, és reményünket Alláhba vetettük – magasztaltassék a neve! És utaztunk tengerről tengerre, szigetről szigetre, amíg Alláh kegyelméből – magasztaltassék a neve! – épségben megérkeztünk Baszra városába, ahol kiszálltunk. Ott pihentem néhány napot és éjszakát, amíg rendbe szedtem magamat, és felraktam csomagjaimat. Akkor aztán elindultam Bagdádba, a béke hónába. Bementem Harún ar-Rasíd kalifa elé, átnyújtottam neki az ajándékokat, és elmondtam mindent, ami velem történt. Ezután elraktároztam összes javaimat és holmimat, és siettem az otthonomba. Atyámfiai és barátaim eljöttek hozzám, és én ajándékokat adtam minden rokonomnak, alamizsnát és adományokat osztogattam. Kis idő múlva értem küldött a kalifa, és megkérdezte, milyen alkalomból kapta azokat az ajándékokat, és ki küldte. „Ó, igazhitűek ura – mondtam neki -, nem ismerem annak a városnak, ahonnan ez való, sem nevét, sem helyét. Hanem amikor a hajó, amelyen utaztam, elsüllyedt, felkapaszkodtam egy szigetre, ott tutajt készítettem magamnak, lebocsátkoztam benne a folyón, amely a sziget közepén folyt végig.”