A tengerjáró Szindbád utazásai
Úgy estem közéjük, akár a holt ember, a túlságos nagy éhségtől, álmatlanságtól és félelemtől. A tömegből egy idős férfiú, méltóságos külsejű seikh közeledett felém, istenhozottal üdvözölt, és néhány szép ruhadarabot adott át, és én, ahogyan a szemérem parancsolja, befödtem meztelenségemet. Aztán a fürdőbe vezetett, erősítő italokat és finom illatszereket hozott. Amikor a fürdőből kijöttünk, elvitt a házába, és családja örvendezett nekem. Előkelő helyre ültetett, és dús lakomát készített részemre: ettem hát, míg jól nem laktam, és dicsértem Alláht – magasztaltassék a neve! – megmenekülésemért. Ekkor elmeséltem vendéglátó gazdámnak a történetemet elejétől a végéig, egy részletet sem felejtve ki. És a seikh nagyon elcsodálkozott mindezen. Azután szolgái meleg vizet hoztak elém, és én megmostam kezemet, rabnői pedig selyemtörülközőt hoztak, leszárítottam kezemet, és megtörültem számat. Aztán a seikh felkelt, és külön helyet jelölt ki számomra háza egy részében, és meghagyta szolgáinak és rabnőinek, hogy álljanak rendelkezésemre, és járjanak kezemre minden kívánságomban és dolgomban.