A tengerjáró Szindbád utazásai
Ezután boldog szívvel bejártam a szigetet, és elmentem arra a helyre, ahol a tenger partjára vetődtem. És ottmaradtam a szigeten, a fák gyümölcse jóllakatott, folyó vize megitatott, és várakoztam, hogy meglássak valami arra járó hajót. Egyszer éppen üldögéltem, és elgondolkoztam az eseményeken, amik velem történtek, és amiket átéltem, és így szóltam magamban: „Szeretném tudni, megtart-e Alláh épségben, és visszakerülök-e még hazámba, viszontláthatom-e családomat és jó embereimet.” És íme: hajót sodor felém a tenger habja, melynek fodrát bősz ár veri-csapja. És nem változtatta meg irányát, míg horgonyt nem vetett ezen a szigeten. Feléje tartottam hát, a hajósok szintén mind odasiettek hozzám, és körém gyűltek, kikérdeztek helyzetemről, és hogy mi okból jöttem erre a szigetre. Elbeszéltem nekik szomorú sorsomat és minden élményemet, ők pedig álmélkodva csodálkoztak a hallottakon. És így szóltak hozzám: „Azt az embert, aki a válladon nyargalt, úgy hívják, hogy »A tenger véne«, és még nem került lélek combjai hatalmába, aki megszabadult volna tőle, csupán te! Dicsértessék Alláh megmenekülésedért!” Aztán élelmet hoztak, és én ettem jóllakásig, adtak valami ruhaneműt, amivel meztelenségemet befedhettem.