A tengerjáró Szindbád utazásai
Mikor ezt láttam, keservesen bánkódtam magam és társaim sorsán, míg ők, elhülyülve, észre sem vették, mi történik velük. Átadták őket az egyik emberüknek, aki mindennap a legelőre hajtotta őket, mint a marhákat. Én a félelemtől meg az éhségtől úgy elgyöngültem és lesoványodtam, hogy már csak csont és bőr voltam. Az emberevők, amint ilyen rossz bőrben láttak, otthagytak, megfeledkeztek rólam. Senki nem gondolt velem, ügyet sem vetettek rám. Végre egy óvatlan pillanatban sikerült megszöknöm tőlük, és folytattam kóborlásaimat a szigeten. Egyszerre csak egy pásztorra bukkantam. A víz közepén ült, egy magas emelvényen. Amikor jobban szemügyre vettem, megismertem, hogy erre bízták az emberevők társaim legeltetését, meg is láttam közelében a szerencsétleneket. Amikor a pásztor megpillantott, és észrevette, hogy épeszű vagyok és mentes mindentől, ami a társaimat érte, messziről intett felém, és azt mondta: „Fordulj sarkon, és indulj el a jobb kéz felé vezető úton, ez elvezet a Szultán Útjára.” Én hát megfordultam, és jobb felé indultam, féltemben hol futottam, hol meg lassítottam lépteimet, hogy megpihenjek, egészen addig, míg el nem tűntem a pásztor szeme elől, és egyikünk sem látta már a másikat. Amikor a nap leáldozott, és leszállt a sötétség, leültem pihenni, és aludni szerettem volna, de a félelemtől, éhségtől és fáradtságtól nem jött álom a szememre. Éjféltájt megint felkerekedtem, és bekóboroltam a szigetet, amíg aztán nemsokára rávirradt az éjszakára a bíbor hajnal fénysugára. És a nap a dombok és völgyek fölé emelkedett, én pedig szomjúságomban és fáradtságomban ettem a szigeten termő növényekből és füvekből, míg csak jól nem laktam, és életkedvem vissza nem tért. Aztán tovább vándoroltam, hét nap, hét éjjel. Ha megéheztem, füvekkel táplálkoztam. A nyolcadik nap a távolban valami fekete tömeget pillantottam meg. Elindultam irányába, egyre közelebb értem, és amint félelemtől reszkető szívvel – mivel rágondoltam mindenre, amit nemegyszer végigszenvedtem – odaérkeztem, hát íme egy csomó embert pillantottam meg, akik borsot gyűjtöttek.