A tengerjáró Szindbád utazásai
És utaztunk helységről helységre, városról városra, adtunk és vettünk, és sok országot megcsodáltunk. A szerencse kedvező volt, és utunk jó hasznot hozott. Egy napon, amint javában hajózunk, a kapitány egyszerre csak jajveszékelni kezdett, földhöz vágta turbánját, csapdosta az arcát, tépte a szakállát, és keserves fájdalmában, felindulásában végigesett a hajó deszkáján. Mind a kalmárok és a többi utasok köréje sereglettek, és így szóltak hozzá: „Ó, kapitány, mi baj van?” És ő így felelt nekik: „Tudjátok meg, társaim, hogy eltértünk az irányunktól, és ismeretlen tengerre kerültünk. Ha Alláh nem nyújt nekünk segítséget, hogy kimeneküljünk belőle, mindnyájan elveszünk. Ezért könyörögjünk hozzá – magasztaltassék a neve! -, hogy mentsen ki bennünket ebből a bajból!”