A tengerjáró Szindbád utazásai
Miután a király ezzel az előkelő hölggyel összeházasított, szép, nagy házzal, rabszolgákkal és cselédséggel ajándékozott meg, fizetést és jövedelmet utalt ki számomra. Így éltem a legteljesebb kényelemben, elégedettségben és vidámságban, elfeledtem mind a kínszenvedést, sorscsapást, veszedelmet, ami engem ért, és így szóltam magamban: „Ha visszatérek hazámba, magammal viszem a feleségemet.” De mindennek, amit az emberre a sors kiszab, meg kell történnie, és senki előre nem tudhatja, mi lesz vele. Szívünkből szerettük egymást, és hosszú ideig egyetértésben éltünk együtt a legkedvesebb, legkellemesebb életet mindaddig, míg Alláh – magasztaltassék a neve! – magához nem szólította a szomszédom feleségét. Mivel jó barátom volt, meglátogattam, hogy kifejezzem neki részvétemet. Rettenetes állapotban találtam, mélységes bánat, sötét kétségbeesés ült szívén-lelkén. Vigasztaltam és próbáltam erőt önteni belé, így szólva hozzá: „Ne búsulj olyan nagyon feleséged miatt, Alláh majd kárpótol még jobb asszonnyal, és legyen hosszú a te életed, Alláh kegyelméből.”