A tengerjáró Szindbád utazásai
Gyémántjaimat, melyeket a kígyóvölgyből hoztam és zsebeimbe rejtettem, itt becseréltem az országnak áruira és termékeire, teherhordókat, sőt még arany- és ezüstpénzt is adtak. Én pedig tovább vándoroltam a kereskedőkkel, és bejártam az emberek országait, mindent, amit Alláh teremtett, völgyről völgyre, városról városra, és adtunk-vettünk, amíg elértünk Baszra városába. Ottmaradtunk néhány napig, aztán elmentünk Bagdádba, a béke hónába.
Siettem utcámba, bementem a házamba, dúsan megrakodva gyémánttal, arannyal, mindenfajta csodálatos javakkal és árukkal. Felkerestem rokonaimat, barátaimat, alamizsnát osztottam, adakoztam, ajándékokat adtam, és minden rokonomat, barátomat megörvendeztettem. Aztán jól ettem-ittam, szép ruhába öltözködtem, barátaimmal, ismerőseimmel mulatoztam, és vidám szívvel, játék, tréfa és egyéb szívet vidító időtöltés közt lassan-lassan elfeledtem, mennyi vész viharzott el felettem. Aki csak hallotta, hogy hazatértem, meglátogatott és érdeklődött útikalandjaimról meg az idegen országok körülményeiről, én meg meséltem nekik, elmondtam minden kalandomat és az átélt veszélyeket. Az emberek felette elcsodálkoztak sok kiállott viszontagságomon, és szerencsét kívántak épséges hazaérkezésemhez.