A tengerjáró Szindbád utazásai
A legcsodálatosabb élményeket tapasztaltam e város lakosai között. Annak a társaságnak egyik tagja, akikkel az éjszakát töltöttem, így szólt hozzám:
„Ó, uram, te idegen vagy ebben a városban. Jártas vagy-e valami mesterségben, amivel foglalkozhatnál?” És én így válaszoltam neki: „Alláhra, ó, testvérem: nem értek én semmi mesterséghez, nem tudom, mit hogy csinálnak. Kalmár voltam, tehetős, jómódú ember, volt hajóm, saját tulajdonom, megrakodva bőségesen javakkal és árukkal. De hajótörést szenvedtem, a hajó mindenestül elsüllyedt, és én is csak Alláh engedelmével menekültem meg a vízbefúlástól, mert egy gerendával segített meg engem, erre ráültem, és ezen a módon szabadultam meg a vízbefúlástól.” Ekkor az ember fölkelt, egy vászonzacskót hozott nekem, így szólt: „Vedd ezt a zacskót, és töltsd meg sima kaviccsal a városban, és indulj útnak a lakosok egy csapatával. Én majd megismertetlek velük, és szólok nekik az érdekedben, te pedig cselekedj úgy, mint ők. Azt hiszem, ezt jól tudod végezni, és ez majd hozzásegít, hogy visszatérhess hazádba.”