A tengerjáró Szindbád utazásai
Ekkor így szóltam magamban: „Alláhra, ez még rosszabb halálnem az előbbinél.” Elmentem a királyhoz és megkérdeztem: „Uram, miért temetik el a ti országotokban a holtakat az elevenekkel együtt?” Ő ezt felelte: „Tudd meg, ez a mi őseinktől öröklött szokásunk, hogy a feleséget elhalt férjével együtt elevenen eltemetjük, hogy sem az életben, sem halálban el ne váljanak egymástól.” Ekkor megkérdeztem tőle: „Ó, idők királya, ez történik-e idegenekkel is, amilyen én vagyok, ha a felesége itt nálatok meghal?” Azt felelte: „Ez bizony; együtt temetjük el őket úgy, ahogyan ma láttad.”
E szavak hallatára majd megrepedt az epém bánatomban és aggodalmamban, eszem szinte megzavarodott, és folytonos félelemben éltem, hogy a feleségem előbb talál meghalni, mint én, és engem elevenen vele temetnek. Kis idő múlva megnyugodtam, és azt mondtam magamban: „Talán én halok meg előtte, mert hiszen senki sem tudhatja, mi hogy sikerül, sorra ki kerül” – és iparkodtam mindenféleképp elszórakozni.