A tengerjáró Szindbád utazásai
Mikor az aggastyán ebben az állapotban látott, intett, hogy adjam oda neki a tököt, hadd igyék ő is belőle. Én féltem tőle, adtam hát neki. Kiitta mind, ami még benne volt, aztán a földre dobta, s mivel jókedvre kerekedett, rázni kezdte magát a vállamon. Aztán ittas lett, és egészen lerészegedett, minden tagja és oldalának izmai elernyedtek, és ide-oda dülöngött a vállamon. Amint láttam, hogy részeg és nem tud magáról, odanyúltam a lábához, és lefejtettem a nyakamról. Aztán lehajoltam vele, leültem és ledobtam a földre. Alig mertem elhinni, hogy megszabadultam tőle, kimenekültem eddigi helyzetemből. De féltem, hogy majd felocsúdik a mámorából, és akkor megint megkínoz. Fogtam hát egy nagy kőtömböt a fák közül, odamentem hozzá, és álmában fejbe vertem vele úgy, hogy húsa összekeveredett a vérével. Megöltem őt, Alláh ne legyen neki irgalmas!