A tengerjáró Szindbád utazásai
Így folyt az életem egy ideig. Azután, amint éppen a tenger partján álltam, íme, hajó érkezett a város mellé, és horgonyt vetett a parton. Kalmárok voltak rajta áruikkal, és hozzá is láttak a kereskedéshez: adtak-vettek, cseréltek, kókuszdióra meg egyebekre. Felkerestem hát társamat, szóltam neki az újonnan érkezett hajóról, és közöltem vele, hogy szeretnék útra kelni hazámba. És ő így felelt: „Rajtad áll a döntés.” Ekkor a hajóhoz mentem, megszólítottam a kapitányt, kialkudtam vele utamat, beraktam a hajóba a kókuszdiót és minden egyebet, amim volt, és még aznap kibontottuk a vitorlát.
Haladtunk utunkon, szigetről szigetre és tengerről tengerre, és minden szigeten, ahol kikötöttünk, eladtam valamit a kókuszdióból, meg csereberéltem, és Alláh többel kárpótolt engem, mint amennyim annak előtte volt, és amennyit elvesztettem. Elhaladtunk egy sziget mellett, amin fahéj és bors termett, és beszélték, hogy minden borsbokorra egy nagy levél vet árnyékot, és megvédi az esőtől, ha esik; ha pedig az eső eláll, a levél félrefordul a bokorról, és a szélén csügg alá.