A tengerjáró Szindbád utazásai

Olvasási idő: 68 Perc

Amikor felébredtem, világos nappal volt. Tutajomat valaki egy sziget partjának tágas öblében kötötte ki, engem pedig egy csapat indiai és abesszin vett körül. Amint látták, hogy föl­éb­redtem, fölkeltek és odajöttek hozzám, és megszólítottak anyanyelvükön. De én nem értettem, mit mondtak, és azt képzeltem, hogy álom az egész, és a gyengeségtől meg a fáradtságtól még mindig alszom. Szóltak hozzám, de én nem értettem beszédüket, és nem adtam feleletet. Ekkor egy ember odalépett hozzám, és így szólított meg arab nyelven: „Béke legyen veled, ó, testvérünk! Ki vagy és honnan jöttél? Mi vagy, és mit keresel itt? Mi földművelő nép vagyunk, és eljöttünk, hogy megöntözzük rétjeinket és szántóföldjeinket, és itt találtunk téged a tutajon alva: megállítottuk hát a tutajt és kikötöttük itt minálunk, és vártuk hogy kialudd magadat kedvedre. Mondd el nekünk, mi okból jöttél erre a helyre.” Így feleltem neki: „Könyörgök neked Alláh nevében, ó, uram, hozzál nekem valami élelmet, mert éhes vagyok, aztán kérdezz, amíg jólesik.” Ekkor elsietett, és hozott élelmet, és én ettem, amíg be nem teltem vele. Kellemesen éreztem magamat, félelmem eloszlott, bőségesen jóllaktam, és lelkem erőre kapott megint. Magasztaltam hát Alláht – kinek neve legyen áldott! – mindazért, ami történt, örvendeztem, hogy elhagytam a folyót, és ehhez a néphez kerültem; és elbeszéltem nekik elejétől végig mindent, ami velem történt, és hogy mit tapasztaltam azon a folyón, és hogy milyen szűk volt a barlang, és minden egyebet. Egymás között tanácskoztak, és azt mondták: „Feltétlenül el kell vinnünk magunkkal, hogy bemutassuk a királyunknak, annak is hadd mondja el, mi minden történt vele.” Így is lett, elvittek magukkal és velem együtt a tutajt mindenestül, ami kincs, jószág, ékszer és drágakő, nemesfém és ötvösmunka volt rajta. Bevezettek a királyhoz, és elmondták, mi történt. Ő istenhozottal köszöntött, és kikérdezett, ki és miféle vagyok, és mi minden történt velem. Elmeséltem neki egész történetemet, és mindent, amit átéltem elejétől végig. És a király nagy álmélkodva csodálkozott ezen az elbeszélésen, és szerencsét kívánt megmenekülésemhez. Azután felkerekedtem, és előszedtem a tutajról jócskán drágakövet és ékszert, áloéfát és nyers ámbrát, és a királynak adtam. Ő elfogadta tőlem, és nagy tisztességgel bánt velem, és a maga hajlékában adott szállást. Összebarátkoztam a nép legkülönbjeivel és nagyjaival, mind nagy tiszteletben részesítettek, és el sem hagytam a királyi lakot.