A tengerjáró Szindbád utazásai
Elmosolyodott a ház ura, és így szólt: „Tudd meg, ó, teherhordó, hogy engemet éppígy hívnak, mint téged, mert én a tengerjáró Szindbád vagyok. És szeretném, ha elmondanád nekünk azt a verset, amelyet szavaltál, amikor a kapuban voltál.” Elszégyellte magát a teherhordó, és így szólt: „Alláhra kérlek, ne haragudj rám, mert bizony a fáradtság, a vesződség meg a pénzhiány rászoktatnak a hiányos illemre és az otrombaságra.” De Szindbád, a tengerjáró, így szólott: „Ne szégyenkezzél, hisz a testvérem vagy, ismételd csak el azokat a sorokat, mert nagyon tetszettek nekem, amikor hallottam őket, amint a kapuban szavaltad.” Erre aztán a teherhordó elmondta a verset. Nagyon tetszett az úrnak, elragadtatással hallgatta és így szólt: „Tudnod kell, ó, teherhordó barátom, hogy nekem csodálatos történetem van. Majd elmesélem neked mindazt, ami velem megesett, és ami velem történt, mielőtt ebbe a boldog helyzetbe jutottam, és ide kerültem, ahol most látsz. Csak roppant fáradozások, óriási erőfeszítések és nagy veszedelmek árán értem el mindezt. Mennyi kínlódásom és bajom volt fiatal éveimben! Hét utazást tettem, és mind a hét utazásnak olyan története van, hogy hallatára megáll az ember esze. Minden a sors és az elrendelés végzéséből történt, mert ami meg van írva, az elől nincs kibúvó, nincs menekvés.”