A tengerjáró Szindbád utazásai
Így úsztam a gerendán egy napig, aztán még egy napig, amikor a harmadik napon az áramlat egy lombos fákban, hűs forrásban gazdag, nagy szigetre sodort. Ettem-ittam, élveztem a gyümölcs ízét, és szürcsöltem a patak vizét, amíg felüdültem, és lelkem feléledt, testem megerősödött, és keblem kitágult. Végigjártam a szigetet, és a túlsó oldalán egy édesvizű, nagy folyót pillantottam meg. Eszembe jutott a tutaj, amin régebben hajóztam, és azt mondtam magamban: „Ahhoz hasonló tutajt kell csinálnom, talán kiszabadulok ebből a helyzetemből. Ha így megmenekszem, vágyam teljesül, és Alláhhoz fordulok – magasztaltassék a neve! -, szánva-bánva, hogy útra keltem; ha elpusztulok, szívem megszabadul a fáradalmaktól és keservektől.”