Aladdin és a bűvös lámpa
Amint a hercegnő szavait befejezte, Aladdin így szólt hozzá: „Mondd, mi a szándéka veled annak az elvetemült embernek? Hogyan beszél veled? Mit mond neked? Mit akar tőled?” Felesége így felelt: „Mindennap csak egyetlenegyszer jön el hozzám, és rá akar bírni, hogy őt szeressem: azt akarja, hogy helyetted őt fogadjam el férjemnek, téged felejtselek el, és rád se gondoljak többé. Azt is mondta, hogy apám, a szultán, leültette a fejedet. Folyvást azt állítja, hogy te szegény emberek gyereke vagy, és az ő jóvoltából lettél ilyen gazdag. Így akar nyájasan rábeszélni engem, de tőlem még egyebet nem látott, mint sírást, könnyhullatást, és nem hallott tőlem egyetlen jó szót sem.” Aladdin tovább kérdezte: „Mondd meg, ha tudod, hol tartja a lámpát?” A hercegnő ezt felelte: „Mindig magánál hordja; egy pillanatra sem válik meg tőle. Amikor mindent elmondott nekem, úgy, ahogy elmeséltem, előhúzta a lámpát a kebléből és megmutatta.” Aladdin igen megörült ennek, és ezt mondta feleségének: „Hercegnő, jól figyelj, én most elmegyek. De hamarosan visszajövök más ruhában; ezen ne csodálkozzál. Hagyd meg, hogy mindig álljon egy rabnő a titkos bejáratnál, hogy ha jönni lát, rögtön beengedjen. Addig kieszelem az útját-módját, hogy veszíthetem el ezt a gonosztevőt.” Aladdin kiment a palotából és elindult, míg útjában egy parasztra nem akadt. Annak ezt mondta: „Hallod-e, jó ember, vedd a ruháimat, és add ide a tiédet!” A paraszt habozott, de ekkor Aladdin erőszakkal leszedte róla a ruhát, fölvette és a parasztnak adta a maga drága ruháit. Aztán tovább ment a város felé, bement, fölkereste a fűszerszámosok bazárját, és a fűszerszámosoknál erős, rögtön ható bendzset vásárolt, két dramot[1] két dinárért. Aztán ugyanazon az úton visszament, míg megint el nem ért a kastélyhoz. A rabnő meglátta, kinyitotta neki a titkos ajtót, és ő bement Badr el-Budúr hercegnőhöz.