Aladdin és a bűvös lámpa
A vezír igen elbúsult, mert fiának ezzel a házassággal nagy tekintélyt és becsülést akart szerezni. Gondolatokba mélyedt, és tanácstalan volt, mitévő legyen. Nagyon nehezére esett lemondani erről a tervéről, hiszen örömében már a tíz szentnek is hálafohászt mondott, amiért ilyen nagy boldogság érte. Azt mondta hát fiának: „Várj még, fiam, meglátjuk, mi lesz ma éjjel; őröket állítunk föl számotokra, hogy megvédjenek. Ezt a nagy tisztességet, amiben csupáncsak te részesültél, ne engedd ki a kezeid közül!” A vezír otthagyta fiát, visszament a szultánhoz, és jelentette neki, hogy minden, amit Badr el-Budúr beszélt, tiszta igazság. Ekkor a szultán így szólt: „Ha pedig így áll a dolog, nincs többé lakodalom!” És megparancsolta, hogy az ünnepséget tüstént szüntessék be, és a házasságot nyilvánítsák érvénytelennek. A nép, az egész lakosság nem győzött csodálkozni ezen a különös eseményen, főleg, amikor a vezírt meg a fiát a bánattól meg féktelen haragjuktól nyomorúságos állapotban látták a palotából kijönni. Az emberek rögtön kérdezgetni kezdték egymást: „Mi történt? Miért érvénytelenítették az esküvőt, és miért bontották föl a házasságot?” Senki sem tudta, mi történt, csupán az egésznek az elindítója, Aladdin. Ő pedig a markába nevetett. Így hát megsemmisítették a házasságot. Hanem a szultán már nem gondolt és nem emlékezett arra, hogy mit ígért Aladdin anyjának. Éppúgy a vezír sem, és egyikük sem tudta, honnan eredt ez a sajátságos élmény.