Aladdin és a bűvös lámpa
Mikor belépett Badr el-Budúr szobájába, így szólt hozzá: „Figyelj rám! Azt kívánom, hogy öltözz föl szépen, ékesítsd fel magadat, és tedd le a gyászt. Ha aztán a mór eljön, fogadd szíves köszöntéssel, mutass neki mosolygós arcot, és hívd meg, hogy egyék veled. Tégy úgy, mintha szeretett Aladdinodat és édesapádat elfelejtetted, őt pedig igen megszeretted volna: kérj tőle vörös bort, mutasd magadat egész vígnak, jókedvűnek, és igyál az egészségére. Mikor aztán két-három serleg bort megitattál vele, úgyhogy már nem egész tiszta a feje, akkor tedd ezt a port a serlegébe, és töltsd meg ismét itallal. Ha felhajtja, azonnal elvágódik, mintha meghalt volna.” Mikor Badr el-Budúr hercegnő az ura szájából ezeket a szavakat meghallotta, így szólt hozzá: „Igen nehezemre esik majd, hogy ezt a feladatot teljesítsem. De mivel ettől a gyalázatostól, aki úgy megkínzott engem, aki elszakított tőled meg apámtól, csak ezen a módon szabadulhatunk meg, szívesen megteszem, amit kívánsz; ezt a gazembert megölni különben sem vétek.” Ezután Aladdin evett-ivott feleségével, de csak annyit, hogy éhét-szomját csillapítsa, hamarosan felkelt megint, és távozott a palotából. Badr el-Budúr hercegnő pedig hívatta a komornáját, hogy öltöztesse és ékesítse fel. Pompás ruhákat vett magára, és finom illatokkal szagosította be magát. Alig készült el, már jött is az átkozott mór. Mikor a hercegnőt ilyen díszben látta, nagyon megörült; de még jobban megörült, amikor a hercegnő, szokása ellenére, mosolygó arccal üdvözölte, ez még magasabbra szította a szerelem lángját a varázsló szívében, és még jobban vágyott arra, hogy a hercegnő az övé lehessen. Aztán Badr el-Budúr maga mellé ültette, és így szólt hozzá: „Kedvesem, ha akarod, gyere el hozzám ma este, vacsorázzunk együtt. Meguntam már a búslakodást, mert ha ezer évig ülnék itt és szomorkodnék, az sem használna semmit, hisz Aladdin nem jöhet vissza a sírból. Megbízom abban, amit a múltkor mondtál, hogy apám mérhetetlen fájdalmában, amiért tőlem el kellett szakadnia, alighanem megölette őt. Ne csodálkozz, ha ma másnak látsz, mint tegnap; meggondoltam magamat, és elfogadlak kedvesemnek és élettársamnak Aladdin helyébe, mivel most már senkim sincsen, csupán te. Ezért remélem, hogy eljössz ma estére, hogy együtt együnk, és egy kis bort igyunk kettesben. Azt szeretném, ha megízleltetnéd velem hazádnak, Afrikának borát, az talán jobb, mint ami itt nálam van, és a mi országunkból származik. Nagyon szeretném országotok borát megkóstolni.”