Aladdin és a bűvös lámpa
Aladdin mélyen elaludt a palotája mellett, fa alatt. Persze igaz a mondás: nem alszik nyugodtan az, aki a szakácshoz küldte az ürü fejét. Aladdint mégis elnyomta az álom, szunnyadt egészen addig, míg a madarak csicsergése föl nem ébresztette. Ekkor fölkelt, a folyónál elvégezte az előírt mosakodást, és elmondta reggeli imáját, majd visszaindult, és leült Badr el-Budúr hercegnő ablakai alá. A hercegnőnek majd megszakadt a szíve, hogy férjétől és apjától, a szultántól elszakították. Nagy bánatában, és nyomorúságában, amit az átkozott mór varázslónak köszönhetett, mindennap már a hajnali szürkülettel felkelt, nem evett, nem ivott, csak egyre sírt-zokogott. Mikor reggeli imája után elmondta az áldást, be szokott jönni hozzá egyik rabnője, hogy felöltöztesse. Azon a napon véletlenül úgy esett, hogy a rabnő kinyitotta az ablakot, azt akarta, hadd legyen a fák és patakok láttára úrnőjének egy kis öröme és vigasza. Hát amikor az ablakon kitekintett, a várfok ablakai alatt urát, Aladdint pillantotta meg. Ekkor a rabnő odakiáltott Badr el-Budúr hercegnőnek: „Ó, úrnőm, ó, úrnőm, itt ül uram, Aladdin, lenn a kastély falánál.” A hercegnő gyorsan odaszaladt, kinézett az ablakon, és most meglátta ő is a férjét. Éppen fölemelte a fejét Aladdin, és fölnézett rá. Köszöntötték egymást. Mindketten repülni tudtak volna boldogságukban. A hercegnő lekiáltott: „Kelj fel, gyere be hozzám a titkos bejáraton; mert az a gazember most nincs itt.” Aztán a hercegnő parancsára a rabnő lement, és kinyitotta neki a titkos ajtót. Aladdin belépett rajta, felesége, Badr el-Budúr hercegnő, már elébe szaladt. Összeölelkeztek-csókolóztak, végtelen örömükben, túláradó boldogságukban sírva is fakadtak. Aztán leültek, és Aladdin így szólt: „Badr el-Budúr hercegnő, mindenekelőtt kérdezni szeretnék tőled valamit: én a teremben egy régi sárgaréz lámpát tettem erre és erre a helyre…” De amint a hercegnő ezt meghallotta, nagyot sóhajtott és félbeszakította: „Jaj, édes férjem, hisz ez éppen az oka, hogy ilyen bajba jutottunk!” – „Hogy is történt ez?” – kérdezte tőle Aladdin. Badr el-Budúr hercegnő pedig elmesélte az esetet elejétől végig, hogyan cserélte be az ócska lámpát, és így végezte beszédét: „Másnap reggelre ebben az országban találtuk magunkat, és ő, aki csalárd módon a lámpát elcserélte, kijelentette, hogy ezt a varázserejével, a lámpa segítségével vitte véghez velünk, meg hogy ő egy afrikai mór, és mi most ott vagyunk az ő lakóhelyén.”