Aladdin és a bűvös lámpa

Olvasási idő: 97 Perc

A mór elment, és az éjszakát a szállásán töltötte. Másnap megint felkereste a szabó házát, és bekopogott az ajtaján. Aladdin egész éjjel le se hunyta a szemét örömében a szép új ruhák, az elmúlt nap gyönyörűségei, a fürdő, evés-ivás és a társas mulatozás miatt, aztán az a gondolat sem hagyta aludni, hogy másnap eljön érte bácsikája, és elviszi, megmutatja neki a dísz­kerteket. Alig bírta kivárni a reggelt. Most hát, amint meghallotta, hogy kopognak az ajtón, felpattant, mint a szikra, ajtót nyitott, és maga előtt látta nyugatról jött bácsikáját. A varázsló megölelte, megcsókolta, és kézen fogva elindultak. A mór pedig így szólt Aladdinhoz: „Öcsém fia, ma olyasmit mutatok neked, amit életedben még nem láttál!” És mosolygósan, nyájasan beszédbe ereszkedett vele. Közben kiléptek a város kapuján. A mór, amint a kertek között sétálgattak, megmutogatta a fiúnak a téres sétányokat és a magasba törő csodálatos palotákat. Ahányszor megakadt a szemük egy kerten, kastélyon vagy palotán, a mór megállt és megkérdezte: „Tetszik ez neked, Aladdin fiam?” Az meg úgy érezte, hogy majd elrepül a boldogságtól: olyasmiket látott, amilyeneket életében sohasem. Így sétálgattak tovább, és megtekintettek mindent, míg csak bele nem fáradtak. Akkor betértek egy nagy kertbe, ahol a szív felvidult, a szem gyönyörködött. Virágoktól övezett szökőkutak aranysárga rézoroszlánjai lövellték szerte a vizet. Leültek egy asztal mellé és pihentek. Aladdin szíve tele volt örömmel és boldogsággal, és elkezdett az öreggel tréfálkozni és pajkoskodni, mintha igazán a bácsikája lett volna. Ezután a mór kioldotta övét, és zacskót vett elő, teli kenyérrel, gyümölccsel és egyéb ennivalóval. Így szólt Aladdinhoz: „Öcsém fia, bizonyára megéheztél, gyere, vegyél, ami csak jólesik.” A fiú hozzálátott a falatozáshoz, a mór is vele evett. Vígan voltak, mulatoztak és kipihenték magukat. Aztán a mór megint megszólalt: „Öcsém fia, ha kipihented magadat, gyerünk még egy kicsit tovább!” Aladdin hamarosan fölkelt, és a mór kertről kertre járt vele, amíg a kertek mind el nem maradtak mögöttük, és ők egy magas hegyhez nem értek.