Aladdin és a bűvös lámpa
Amint Aladdin felüdülten kilépett a fürdőhelyiségből a külső csarnokba, észrevette, hogy elvitték ruháit, helyébe pedig a legpompásabb királyi öltözéket tették. Ezután szörbetet és kávét hoztak neki ámbrával, majd egy sereg rabszolga vette körül, felöltöztették díszruhákba, és illatos vizekkel locsolták be. Aladdin csupán szegény szabó fia volt, de ezt most nem gondolta volna senki, hanem mindenki azt mondta volna: „Ez a legelőkelőbb herceg” – magasztaltassék, aki változtat, és változatlan marad! Aztán megjelent előtte a szellem, és visszavitte házába. Ott így szólt hozzá: „Uram és parancsolóm, óhajtasz még valamit?” – „Ó, igen – szólt Aladdin -, azt kívánom, teremts ide negyvennyolc mamlúkot, huszonnégy előttem járjon, huszonnégy mögöttem, és teremts elő paripákat, páncélt, fegyverzetet a számukra. És minden, ami csak rajtuk meg a lovukon van, a legdrágább és legértékesebb legyen, olyan, amilyet még a királyok kincsesházában sem lehet találni. Továbbá hozz nekem egy csődört, amilyet a perzsa királyok lovagolnak, aranyból legyen a szerszáma, drágakövekkel kirakva. Szerezz nekem negyvennyolcezer dinárt is, ezret minden mamlúkra. A szultánhoz akarok indulni, ne habozz tehát, mert mindezek nélkül nem léphetek az uralkodó elé. Még tizenkét különleges szépségű rabnőt is hozzál, a legpompásabb ruhákba öltözötten, ezek kísérjék anyámat a szultán palotájába. Mindenik rabnő pedig királynéhoz illő ruhát viseljen.” – „Hallom és engedelmeskedem” – válaszolta a szellem, rövid időre eltűnt, de nyomban hozott is már mindent, amivel megbízták. Kantáron vezetett olyan csődört, amilyen még az igazi arabok paripái közt is ritkítja párját, nyeregszerszáma a legdrágább arannyal áttört anyagból volt.