Aladdin és a bűvös lámpa
Így nyugtatta meg Aladdin Badr el-Budúr hercegnő kedélyét, és így ígért meg neki mindent, amit óhajtott, azután pedig nyomban bement a szobájába, és megdörzsölte a lámpát. Abban a szempillantásban megjelent előtte a márid és megszólalt: „Beszélj, mit kívánsz!” Aladdin ezt felelte: „Azt kívánom tőled, hogy hozd el nekem a rúkh-madár tojását, és akaszd fel a felső terem kupolájába!” De amint a márid Aladdin szájából ezeket a szavakat meghallotta, összeráncolta homlokát, és hatalmas hangon, nagy haraggal kiáltott rá: „Te hálátlan, nem elég, hogy én meg a lámpa többi szellemei a szolgálatodra állunk? Most még azt is kívánod, hogy az úrnőnket hozzam ide neked, hogy mulatságodra felakaszd a várfokod kupoláján, és te meg fiatal feleséged úgy gyönyörködjetek benne? Alláhra, mind a ketten megérdemlitek, hogy ebben a szempillantásban hamuvá égesselek és a szélbe szórjalak benneteket. De mivel ti ezekről a dolgokról mit sem tudtok, és a belső értelmet a külszíntől nem tudjátok megkülönböztetni, megbocsátok nektek; hiszen ártatlanok vagytok. A bűn azé az elvetemült gazemberé, a mór varázsló öccséé, aki itt tartózkodik, és a jámbor Fátimehnek adja ki magát. Fátimeht meggyilkolta a barlangjában, az ő képét, ruháját és viselkedését vette fel, és azzal a szándékkal jött ide, hogy titeket megöljön, és rajtad bátyjáért vérbosszút álljon.”