Aladdin és a bűvös lámpa
Ezzel a márid eltűnt Aladdin szemei elől. De annak e szavak hallatára szinte megzavarodott az elméje, és reszketett minden tagja, olyan mennydörgő hangon rivallt rá a márid. Mégis összeszedte a bátorságát, és tüstént kiment szobájából. Bement feleségéhez, és úgy tett, mintha nagyon fájna a feje; mert tudta, hogy Fátimeh arról ismeretes, hogy titkos erő lakik benne, és azzal minden fájdalmat meggyógyít. Amint Badr el-Budúr hercegnő látta, hogy fogja a fejét, és hallotta, hogy fájdalmakról panaszkodik, megkérdezte okát. „Nem tudom – felelte neki -, csak a fejem fáj nagyon.” Felesége rögtön megparancsolta, hívják be Fátimeht, hadd tegye kezét férje fejére. „Ki az a Fátimeh?” – kérdezte Aladdin; és Badr el-Budúr hercegnő közölte vele, hogy a jámbor Fátimeht ide vette magához a kastélyba. A rableányok mentek és magukkal hozták az átkozott mórt. Aladdin úgy tett, mintha semmit sem tudna igazi mivoltáról, sőt úgy köszöntötte, mint ahogy a valódi jámbor Fátimeht köszöntötte volna, megcsókolta ruhaujja szegélyét, szívélyesen üdvözölte házában; aztán így szólt hozzá: „Szentséges Fátimeh, nagyon kérlek, részesíts jóságodban! Tudom, hogy járatos vagy a fájdalmak gyógyításában, nekem pedig igen erősen fáj a fejem.” Az elvetemült mór alig merte hinni, amit hallott, hiszen épp ezt akarta.