Aladdin és a bűvös lámpa

Olvasási idő: 97 Perc

Most fogta a drágaköves tálat, finom kendőbe göngyölte, és kora hajnalban útnak indult, nehogy a legnagyobb forgalom idején érjen a fogadóterembe. Mikor megérkezett a palotába, még nem voltak mind együtt az ország nagyjai, és láthatta, amint a vezír és a birodalom néhány előkelősége a szultán palotájának csarnokába lép. De hamarosan megtelt a terem vezírekkel, az ország nagyjaival és vezető embereivel, az emírekkel és egyéb magas rangú személyekkel. Kis idő múlva aztán megjelent a szultán, és a vezírek és egyéb országnagyok és előkelőségek tisztelegtek előtte. Az uralkodó leült a díszteremben a királyi trónusra, a jelenlevők pedig keresztbe tett karral álltak előtte, és várták parancsát, hogy leülhessenek. Amikor megadta a jelt, mindenki a helyére ült. Aztán előadták a szultánnak a vitás eseteket, ő pedig annak rendje-módja szerint ítélkezett felettük, míg a gyűlés véget nem ért. Ekkor a király fölemelkedett, visszatért a palotába, a többi ember pedig útjára ment. Aladdin anyja a nagy tömeg előtt érkezett, úgyhogy még beléphetett; de mivel senki sem szólította, egy hanggal sem, hogy a szultán elé vezesse, állva maradt egy helyben, míg csak a szultán föl nem kelt, palotájába nem ment, és a többiek szét nem széledtek. Mikor látta, hogy a szultán elhagyta a trónját, és a háremébe tart, ő is felkerekedett, és hazafelé indult. Amint Aladdin megpillantotta édesanyját a tállal a kezében, tudta, hogy valami nincs rendben; de addig nem akart kérdezni semmit, amíg az asszony benn, a házban, a tálat le nem tette, és magától el nem beszélte, ami vele történt. Végül így szólt: „Kedves fiam, dicsértessék Alláh, amiért elég bátorságom volt, és helyet kerestem magamnak a díszteremben. És ha nem is volt lehetséges, hogy a szultánnal beszéljek, holnap, ha a magasztos Alláh is úgy akarja, beszélni fogok vele. Ma nagyon sok ember volt ott, akinek, éppúgy, mint nekem, nem jutott alkalma a szultánnal beszélni. De ne csüggedj, fiam, holnap biztosan beszélek vele, hogy megtegyem a kedvedet; lesz, ami lesz!” Aladdin anyja szavaira igen megörült, bár túláradó szerelmében és Badr el-Budúr hercegnő utáni vágyakozásában óráról órára várta a döntést. Mégis türelmet erőszakolt magára, és így várakoztak mind a ketten másnap reggelig. Ekkor az anyja megint felkere­kedett, és elindult a tállal a szultán tanácstermébe. De a termet zárva találta, és mikor az embereknél kérdezősködött, azt mondták neki: „A szultán hetenként csak háromszor tart államtanácsot.” Így hát megint csak dolgavégezetlenül tért haza.