Aladdin és a bűvös lámpa
És elbeszélt neki szép sorjában mindent, ami vele történt, és így fejezte be: „Hallottad talán, hogy a kikiáltó kihirdette, hogy senki a boltját ki nem nyithatja, sem az utcán nem tartózkodhat, hogy Badr el-Budúr hercegnő a fürdőbe mehessen. De én megláttam, hogy ő milyen; mert amikor a fürdőház ajtajához ért, fölemelte fátylát az arcáról. De amint én az arcát és gyönyörű alakját megpillantottam, forró szerelem lángolt fel bennem, ó, anyám, és vágytól ég érte az egész testem, és addig nem lelek nyugtot, míg őt el nem nyerem. Úgy gondolom ezért, hogy apjától, a szultántól feleségül kérem, ahogy az illem és törvény előírja.” Aladdin szavainak hallatára anyja azt hitte, megzavarodott elméjében, és így szólt hozzá: „Alláh neve védjen, ó, fiam! Úgy látszik, elvesztetted az eszedet, gyermekem. Engedd, hogy megint visszavezesselek a helyes útra, és ne viselkedjél úgy, mint aki megháborodott!” – „Nem, édesanyám – kiáltott fel Aladdin -, nem vesztettem el az eszemet, és nem vagyok a bolondok közé való! A te szavaid semmit sem változtatnak azon, amit az elmémben forgatok. Addig nem nyugszom, míg szívem vérét, a szép Badr el-Budúr hercegnőt el nem nyerem. Megkérem a kezét apjától, a szultántól.” – „Jaj, fiam – felelte anyja -, az életemre könyörgök hozzád, ne ejts ilyen szavakat, hogy meg ne hallja senki, és bolondnak ne tartson! Tégy le erről az őrültségről. Ugyan ki bátorkodik és merészel a szultánhoz ilyen kéréssel fordulni? Azt se tudom, hogy csinálnád, hogy ezt a kérésedet a szultán tudomására hozzad, ha ugyan igazán komolyan mondtad, amit mondtál. Ki által akarod a kezét megkérni?” Aladdin most így felelt: „Ki mást küldenek leánykérőbe, amíg te itt vagy? Ki van hűségesebb barátom nálad? Azt kívánom, hogy te magad kérd meg a leány kezét számomra!” – „Fiam! – kiáltott föl az anya. – Alláh mentsen meg ettől! Tán én is megháborodtam, mint te? Verd ki ezt a fejedből, gondold meg, kinek a fia vagy! Gyermekem, a város legszegényebb és legalacsonyabb sorsú szabója volt apád, én, anyád is szegény ember gyermeke vagyok. Hogy merészeled feleségül kérni a szultán leányát, akit apja még király vagy szultán fiának se kegyeskedik adni, csak akkor, ha hatalomra, rangra és tekintélyre hozzá hasonló; ha csak egy fokkal alacsonyabban áll, már nem adja neki a lányát.”