Aladdin és a bűvös lámpa
Aladdin még soha nem volt a város falain kívül, és ilyen hosszú utat se tett meg életében. Megkérdezte hát a mórtól: „Bácsikám, mondd, hova megyünk? Hisz a kerteket már mind magunk mögött hagytuk, most pedig egy hegy előtt állunk. És ha még hosszú az út, már nem lesz jártányi erőm sem, mert egészen elgyöngültem a fáradtságtól. Nem találunk itt több kertet, ugye, gyerünk megint vissza a városba!” – „Fiam – felelte a mór -, hisz épp erre vezet az út; a kerteknek nincs még vége, és most éppen egy olyan kert felé tartunk, amilyen a királyoknak sincs. Szedd hát össze az erődet, hiszen hála Alláhnak, férfi vagy.” Aztán nyájas szavakkal szórakoztatta a fiút, és különös történeteket mesélt neki, igazakat meg költötteket, amíg el nem értek arra a helyre, amely felé a mór varázsló igyekezett. Ennek a kedvéért utazott a távol nyugatról egész Kínáig. Mikor megérkeztek, így szólt Aladdinhoz: „Öcsém fia, ülj le, pihend ki magadat, mert ez az a hely, amelyet kerestünk. Ha Alláh akarja, csodálatos dolgokat mutatok neked, amilyeneket e világon ember még nem látott, e földön senki szeme elé nem jutott, de amit te mindjárt meg fogsz pillantani.” – A mór így folytatta: „Ha jól kipihented magadat, kelj föl, és keress száraz fát meg rőzsét; jó szárazat, hogy tüzet rakhassunk. Azután, öcsém fia, mutatok neked valamit – no de várj csak, majd meglátod!”