Aladdin és a bűvös lámpa

Olvasási idő: 97 Perc

Amint a mór varázsló látta Aladdin mosolyáról, hogy szívesen lenne kereskedő, így szólt hozzá: „Minthogy kedved van ahhoz, hogy kereskedőt csináljak belőled, és boltot nyissak neked, öcsém fia, hát mutasd meg, hogy ember vagy a talpadon! Holnap, Alláh segítségével, elviszlek magammal a bazárba, finom öltönyt méretek rád, olyat, amilyet a kereskedők viselnek, aztán majd bolthelyiség után nézek a számodra, ahogy megígértem.”

Aladdin anyja még mindig kételkedett egy kicsit, vajon igazán a sógora-e a mór, de most, amikor az ígéretét hallotta, hogy üzletet nyit a fiának, és szövetárukat, tőkét meg mindent ad majd neki, már biztosra vette, hogy ez a mór valóban a sógora: idegen ember ennyit az ő fiáért nem tenne. Ezért, hogy a helyes útra térítse, intő szavakkal fordult a fiához: verje ki a bolondságot a fejéből, viselkedjék férfimódra; nagybátyjának, ki apja helyett apja, mindig engedelmeskedjék, és a magafajta jómadarakkal haszontalanul elpocsékolt időt most már tegye jóvá. Ezután Aladdin anyja asztalt terített, és feltálalta a vacsorát. Mind a hárman nekiültek, ettek és ittak, közben pedig a mór Aladdinnal a kereskedői pályáról meg hasonló dolgokról beszélgetett. Amikor a mór látta, hogy az idő nagyon későre jár, visszament a szállására, de előbb megígérte, hogy másnap eljön, Aladdint elviszi a bazárba, és kereskedő-köntöst méret a számára. Aladdin azon az éjszakán örömében még aludni sem tudott.