Aladdin és a bűvös lámpa
Elérkezett a reggel, és a varázsló máris kopogtatott az ajtójukon. Aladdin anyja fölkelt, és ajtót nyitott, de ő nem akart bemenni; csak Aladdinért jött, hogy a bazárba vigye. Ekkor előjött Aladdin, jó reggelt kívánt bácsikájának, és kezet csókolt neki. Az pedig kézen fogta, és elindult vele a bazár felé. Ott bevitte egy posztókereskedésbe, ahol mindenféle ruhaneműt árultak. Teljes öltözetet kért, drágát és finomat. A kereskedő előhozta, amit kívánt: teljes kiszabott, megvarrt öltönyöket. A mór most így szólt Aladdinhoz: „Válaszd ki, fiam, ami neked legjobban tetszik!” A fiú nagyon megörült, és kedve szerint kiválasztotta azokat a ruhadarabokat, amelyek legjobban tetszettek neki. A mór tüstént kifizette az árukat a kereskedőnek. Aztán tovább indult, és a fürdőbe vitte Aladdint. Fürdés után szörbetet iszogattak a csarnokban, majd Aladdin nagy boldogan felöltötte új ruháit, odalépett bátyja elé, szépen megköszönt neki mindent, és nagy jóságáért hálásan megcsókolta a kezét. Most a varázsló ismét kézen fogta Aladdint, és elment vele a kereskedők bazárjába. Végigmutogatta neki a bazárt, hogy hogyan folyik ott az üzleti élet, aztán így szólt hozzá: „Fiam, most már úgy illik, hogy emberek közé járj, főleg kereskedők közé, hogy eltanuld tőlük az adás-vevést, mert te is erre a pályára lépsz!” Ezután tovább vezette, megmutatta neki a várost, a mecseteket és a hely minden látnivalóját. Utoljára egy kifőzőnek a boltjába vitte. Ezüsttálakon behozták az ebédet, ettek-ittak, míg jól nem laktak, aztán megint tovább mentek. A varázsló most a város nyilvános kertjeit meg nagy tereit mutogatta meg Aladdinnak, a szultán palotájába is elment vele, és bevezette a pompás, nagy termekbe is. Mindezek után magával vitte az idegen kereskedők fogadójába, ahol a szállása volt. Ott meghívott néhány ott lakó kereskedőt, és amikor azok bejöttek és étkezéshez ültek, elmesélte nekik, hogy ez az ő öccsének a fia, és Aladdin a neve.
