Aladdin és a bűvös lámpa
Aladdin híre-neve nap nap után nőttön-nőtt; minden alattvaló szívből szerette és tisztelte. Ezekben az időkben ellenséges lovascsapatok vonultak a szultán ellen; a szultán hadsereget szervezett, és Aladdint nevezte ki a csapatok parancsnokává. Aladdin kivonult hadseregével az ellenség elé, de az ellenséges csapatok túlsúlyban voltak. Ekkor Aladdin kirántotta kardját, és rárontott az ellenségre. Fellángolt a harc, heves küzdelem fejlődött ki; de Aladdin megtörte az ellenség hatalmát, és menekülésre kényszerítette. Nagy részüket elpusztította, megszámlálhatatlan és kiszámíthatatlan mennyiségű hadizsákmányt hozott haza. Mint büszke, győzelmes hős tért vissza és vonult be a városba, mely tiszteletére örömdíszben pompázott. Maga a szultán lovagolt elébe, szerencsét kívánt neki, és megölelte-megcsókolta; az egész ország boldogságban úszott, és ünnepelte a győzelmet. A szultán pedig Aladdinnal az új palotába lovagolt, ott Aladdin fiatal felesége, Badr el-Budúr hercegnő, örömtől sugárzón jött férje elé, homlokon csókolta, és bevezette termeibe. Kis idő múlva a szultán is utánuk ment; leültek és ittak: a rabnők sörbetet szolgáltak fel. Aztán a szultán elrendelte, hogy az egész ország ünnepelje meg Aladdin győzelmét, és ezentúl polgárok meg katonák, mind az ország népe szemében egy Alláh volt az égben, és egy Aladdin a földön. Mind jobban és jobban megszerették, mert nemcsak rendkívül bőkezű és nagylelkű volt, hanem az országot is ő védte meg, és vitézségével visszaverte az ellenséget.