Aladdin és a bűvös lámpa

Olvasási idő: 97 Perc

Házához érve, leszállt lováról, bement kis szobájába, és megdörzsölte a lámpát. A szellem már ott is állt megint előtte, és ezt mondta: „Szólj, mit kívánsz, uram és parancsolóm!” Aladdin így felelt neki: „Fontos szolgálatot kívánok tőled; mégpedig, hogy a szultán palotá­jával szemben a lehető leggyorsabban palotát emelj nekem; csodálatos épület legyen, olyan, amilyenhez foghatót még királyok sem láttak, tökéletesen be legyen rendezve nagy, királyi szőnyegekkel és minden egyéb hozzávalóval!” – „Hallom és engedelmeskedem” – felelte a szellem.

A szellem eltűnt, de még mielőtt felvirradt a hajnal, megjelent Aladdinnál és megszólalt: „Uram és parancsolóm, a palota készen áll, és oly tökéletes, ahogy csak kívánni lehet. Ha látni akarod, készülj fel, és tekintsd meg.” Aladdin fölkelt, a szellem pedig egy pillanat alatt elvitte a palotához. Amint az ifjú megpillantotta, meglepve felkiáltott: Az épület kövei zöld achátból, márványból, porfírból és mozaikból állottak. A szellem aztán a kincseskamrába vezette, melyet színültig megtöltött mindenfajta arany és ezüst holmi és megszámlálhatatlan és kiszámíthatatlan mennyiségű drágakő, értéküket senki megfizetni, de még felbecsülni sem tudta volna. Aztán tovább vezette egy másik helyiségbe, ott mindenféle volt, ami az étke­zések­hez szükséges, tálak, kanalak, kannák és medencék aranyból és ezüstből, meg hozzájuk illő kancsók és kelyhek. Majd tovább ment a konyhába, az csak úgy ragyogott az arany és ezüst berendezéstől. Azután megint más helyiséget mutatott meg neki a szellem; ott Aladdin csupa ládát talált, tele királyi ruhaneművel, olyan gyönyörűséges holmival, hogy még az észt is megzavarja: Indiából és Kínából való, arannyal átszőtt kelmékkel és brokátokkal. Így vezette teremről teremre, és mindegyiket zsúfolásig megtöltötték a szebbnél szebb holmik. Majd az istállóba kísérte, ott olyan paripákat látott Aladdin, amelyeknek nincsen párja az egész világon. És még beljebb a fegyvertárat mutatta meg a szellem Aladdinnak; ott csupa értékes kantárt és nyerget, puskát és karabélyt talált, drágakővel és gyöngyökkel kirakva. Ez mind egyetlen éjszaka műve volt. Aladdin szeme káprázott, bámulta ezt a töméntelen gazdagságot, amilyet a világ leghatalmasabb uralkodója sem mondhatott magáénak. A palotában eunuchok és rabnők sürögtek, akik szépségükkel még egy szentet is megszédítettek volna. De a legnagyobb csoda, amit a palotában látott, a felső emeleti terem volt. Huszonnégy fülkéjét smaragddal, jáspissal és más drágakövekkel rakták ki. Az egyik ablakfülke még nem készült el egészen; Aladdin parancsára hagyták így, hogy kiderüljön: a szultán nem tudja befejeztetni. Amint Aladdin végignézte az egész palotát, nagy öröm fogta el a szívét. A szellemhez fordult, és ezt mondta neki: „Még valamit kívánok tőled, ami még hiányzik, és eddig elfelejtettem szólni róla!” A szellem felelte: „Parancsolj, mit kívánsz, uram!” Aladdin folytatta: „Egy brokátszőnyeget akarok, egészen át legyen szőve arannyal, palotámtól a szultán palotájáig érjen, hogy Badr el-Budúr hercegnő, ha ide jön, azon lépkedjen, és lába ne érintse a puszta földet.” A szellem egy pillanatra eltűnt, visszatért és így szólt: „Uram és parancsolóm, amit óhajtottál, megvan!” Elvezette és megmutatta neki a szőnyeget, amelynek szépsége kábulatba ejtette az embert. Végre a szellem visszavitte Aladdint a házába.