Aladdin és a bűvös lámpa

Olvasási idő: 97 Perc

Aladdin ide-oda sétált a fák között, és alaposan szemügyre vett mindent. Megfigyelte, hogy a fákon igazi gyümölcs helyett drágakövek függnek, becses smaragd, jáspis, meg gyöngyök és más drágaságok, melyeknek ragyogásától megzavarodott az ész. De mivel Aladdin soha életében ilyesmit nem látott, és még nem is nőtt fel annyira, hogy ezeknek a kincseknek az értékét felismerje, azt hitte, hogy ezek az ékkövek üvegből vagy kristályból vannak; jó sokat leszedett belőlük, telerakta velük oldalzsebeit, közben nézegette, hogy vajon szőlő-e vagy füge, vagy egyéb ehető gyümölcs. Amint látta, hogy üvegből vannak, tovább szedett minden fajtát a mellső zsebébe, anélkül, hogy a drágaköveket és a nagy becsüket felismerte volna. És mivel étvágyát nem csillapíthatta belőlük, gondolta magában: „Gyűjteményt állítok össze ezekből az üveggyümölcsökből, jó lesz majd velük otthon játszani.” Így mind többet szede­getett le és tömködte az oldalsó meg mellső zsebébe, míg csak meg nem teltek. Aztán még szakított le gyümölcsöt, beletette övsáljába, és felkötötte a derekára; elcipelt annyit, amennyit csak bírt, gondolta, jó lesz otthon dísznek, mert – ahogy mondtam – üvegnek hitte őket. Hanem aztán, mór nagybátyjától féltében, gyorsan szedni kezdte a lábát, amíg megint át nem haladt a négy helyiségen, és végig nem futott a föld alatti folyosón; az aranykorsókra szemet se vetett, pedig most már szabad lett volna belőlük egyet-mást kivenni. Odaért megint a lépcsőhöz, fölment rajta, még csak kicsi híja volt, hogy fölérjen: az utolsó lépcsőfok volt ez, magasabb, mint a többi, úgyhogy egyedül nem bírt föllépni rá, annyira meg volt rakodva. Odakiáltott hát a mórnak: „Bácsikám, nyújtsd a kezedet, és segíts fölmászni.” – „Fiam – felelte a varázsló -, add ide a lámpát, mindjárt megkönnyebbülsz; talán az terhel olyan nagyon.” – „Bátyám, a lámpa egy csöppet se nehéz, add már a kezedet. Ha fönn vagyok, odaadom a lámpát.” De a nyugati varázsló éppen csak a lámpát akarta, és ezért unszolni kezdte Aladdint, adja oda neki a lámpát. De mivel a fiú a lámpát jó mélyre rejtette a ruháiba, és a drágakő-gyümölcsöket a tetejébe halmozta, nem tudott kezével a lámpáig lenyúlni, hogy odaadhassa neki. A mór csak tovább erősködött, hogy adja már a lámpát, de mikor a fiú ezt sehogy se bírta megtenni, feldühödött és most már erőszakosan követelőzött. De Aladdin nem tudott hozzáférni, hogy odaadja. A mór majd eszét vesztette dühében, hogy célját nem érhette el. Aladdin pedig min­den hamis fondorlat és gonosz szándéktól menten, biztatta, hogy odaadja ő a lámpát tüstént, csak kerüljön föl a folyosóból. Mikor a mór látta, hogy nem tudja tőle a lámpát megkapni, bősz haragra gerjedt, és felhagyott minden reménnyel, hogy a lámpa az övé lesz. Bűvésze­téhez folyamodott, varázsigéket mormolt, és tömjént vetett a tűzre. Ekkor a kőlap megint magától visszafordult, és lezárta a barlang száját, mint azelőtt. Aladdin pedig a föld alatt maradt, nem tudott kijönni. Hiszen a varázsló tulajdonképpen idegen volt és nem Aladdin nagybátyja – mint ahogy azt már elmeséltem -, hanem más ember képében, hamis látszat segítségével környékezte meg a fiút. Mert csak Aladdinnak volt megadva, hogy a kincshez jusson, csak az ő erejével lehetett a lámpát elnyerni. Most pedig a föld lezárult Aladdin fölött, és az éhhalál várt reá. Ez az átkozott mór varázsló ugyanis a távoli Nyugat-Afrikából származott, és ifjúságától fogva buzgón foglalkozott varázslással és bűvös szellemidézéssel, mert Afrika vidéke híres ezekről a tudományokról. Így zsenge korától fogva jól megtanulta és tanulmányozta mindezt afrikai szülővárosában. Negyven esztendő alatt határtalanul sokat tanult meg a varázslat és a bűbájosság mesterségéből. Egy napon felfedezte, hogy Kína legvégső végén van egy város, El-Kalas nevű, és ebben a városban olyan hatalmas nagy kincs van elrejtve, amilyennel az egész világ egy királya sem bír. A legkülönösebb pedig, hogy a kincs között van egy csodalámpa is; akié ez lesz, azt gazdagságban és hatalomban felül nem múlja egy ember sem e földön; sőt: a világ leghatalmasabb királya is csak egy részét bírhatja a lámpa erejében rejlő hatalomnak és gazdagságnak.