Aladdin és a bűvös lámpa

Olvasási idő: 97 Perc

Most a király fölkelt, hogy megnézze, hogyan haladnak munkájukkal az ékszerészek és arany­mívesek. Azt jelentették neki, hogy idehozták az összes drágaköveket, amelyeket a szultán kincsesházában találtak, de az még mindig nem elég. Ekkor a szultán kiadta a parancsot, hogy nyissák meg a nagy kincsesházat, és adjanak oda mindent a mestereknek, amire csak szükségük van: és ha még ez sem elég, vegyék hozzá azokat az ékszereket és drágaköveket is, amelyeket Aladdintól kapott ajándékba. Erre az ékszerészek átvették mind a nekik kiutalt drágaköveket, és munkához láttak, de látták, hogy még az sem elég, bizony még a hiányzó darab felét sem tudták elkészíteni. Most a szultán megparancsolta, hogy vegyék hozzá a vezírek és a birodalom előkelőinek drágaköveit is; az ékszerészek megkapták és feldolgozták őket, de ez megint csak nem volt elég. Másnap reggel felment Aladdin, hogy megnézze az ékszerészek munkáját, de észrevette, hogy a hiányzó darabnak alig a fele készült csak el. Azonnal meghagyta nekik, hogy szedjék szét, amit csináltak, és adják vissza a drágaköveket tulajdonosaiknak. Parancsát végrehajtották, és mindent visszaküldték: ami a szultáné volt, a szultánnak, és ami a vezíreké volt, a vezíreknek. Az ékszerészek elmentek a szultánhoz, és jelentették neki, hogy Aladdin mit rendelt el. A szultán megkérdezte tőlük: „És mit mondott akkor? Milyen okból tette ezt? Miért nem akarta, hogy a rácsot egészen megcsináljátok? És amit csináltatok, miért semmisítette meg?” – „Ó, urunk és parancsolónk – felelték – mi nem tudunk semmit, ő csak azt parancsolta, hogy amit csináltunk, semmisítsük meg.” A szultán rögtön előhozatta a lovát, felült és elnyargalt Aladdin kastélyához.