Aladdin és a bűvös lámpa
Reggelre a szultán felébredt álmából, felkelt, kinyitotta díszes termének ablakát, és kinézett rajta. Palotája előtt egy épületet pillantott meg; elkezdte a szemét dörzsölni, csak bámult, hogy jól lát-e. Egy hatalmas kastély emelkedett előtte, majd elvette a szeme világát, és egy szőnyeg vezetett hozzá, mely az ő palotájától a kastélyig beterítette a földet. Az ajtónállók meg a palota egyéb népe sem győzött álmélkodni, hogy majd az eszüket vesztették. Közben a vezír is megérkezett, és amint be akart lépni, szemébe tűnt az új palota meg a szőnyeg. Elámult. Mikor aztán belépett a szultánhoz, egyébről sem hallott beszélni, mint erről a csodáról. Csak ámultak-bámultak, mert olyasmit láttak, ami a szemet elkápráztatja, és a lelket magával ragadja. Ezt mondogatták: „Valóban, olyan palota ez, hogy azt hisszük, király sem építtethet hozzá foghatót!” A szultán pedig odafordult a vezírhez, és így szólt hozzá: „Belátod-e már, hogy Aladdin megérdemli, hogy leányomnak, Badr el-Budúr hercegnőnek férje lehessen? Megnézted-e jól ezt a királyi építményt, ezt a gazdagságot, amit emberi ész föl sem ér?” De a vezír Aladdinra irigykedve, ezt felelte: