Aladdin és a bűvös lámpa
A hóhér pedig már előkészítette a véres bőrleplet, Aladdint ráültette, és szemeit bekötötte. És háromszor körüljárta, a szultán utolsó parancsát lesve. De a szultán látta, hogy a néptömeg már ostromolja a palotáját, már meg is mássza a falait, hogy lerombolja. Nyomban kiadta a parancsot a hóhérnak, hogy ne bántsa Aladdint, a kikiáltónak pedig meghagyta, hogy lépjen a nép elé, és hirdesse ki, hogy az uralkodó megbocsátott és megkegyelmezett Aladdinnak. Mikor Aladdin megint szabad lett, és meglátta a szultánt a trónján, elébe lépett, és így szólt hozzá: „Felséges királyom, most, hogy megkegyelmeztél az életemnek, még egy kegyet kérek: mondd meg, mi a vétkem?” – „Hej, te áruló! – rivallt rá a szultán. – Nem tudod még, mi a vétked?” Aztán a vezírhez fordult: „Vezesd oda, hadd nézzen ki az ablakon, hogy hol a palotája?” Aladdin kitekintett az ablakon, a palotája irányába, hát csak puszta helyét látta, ugyanúgy, mint mielőtt a palota oda épült; a palotának nyomát sem találta. Megdermedt megdöbbenésében, nem tudta, mi történt. Mikor visszalépett, a szultán rákiáltott: „No, ugye láttad? Hol a kastélyod? Hol van a lányom, szívem vére, egyetlen gyermekem, hisz nincs több gyermekem, csak ez az egy!” – „Ó, idők legnagyobb királya – válaszolta Aladdin -, nem tudom, hiszen sejtelmem sincs, hogy mi történt!” A szultán pedig folytatta: „Tudd meg. Aladdin, én megkegyelmeztem neked, mégpedig azért, hogy indulj útnak, és keresd meg a leányomat! De csak ővele mutatkozz előttem, mert ha őt elő nem hozod nekem, akkor – fejemre! – levágatom a fejedet!” – „Hallom és engedelmeskedem, ó, idők királya! – felelte Aladdin. – Arra kérlek én csupán, hogy adj nekem negyvennapi haladékot. Ha ennek az időnek leforgása után nem hozom őt vissza, üttesd le a fejemet, és cselekedj tetszésed szerint!” A szultán így felelt Aladdinnak: „Megadom neked a negyvennapi haladékot, ahogy kívánod. De ne hidd, hogy megmenekülhetsz a kezeim közül, mert ide teremtlek én, nemcsak, ha földön jársz, de még ha a felhők közt lebegsz is!” – „Ó, uram, szultánom – adta válaszul Aladdin -, megmondtam felségednek; ha nem hozom őt el arra az időre, akkor elébed lépek: üttesd le a fejemet!”