Aladdin és a bűvös lámpa
Ekkor a mór Aladdinhoz fordult, és így szólt hozzá: „Hogy van az, öcsém fia, hogy ilyen csúnyán viselkedel? Ez szégyenletes dolog! Nem magadfajtához méltó! Hiszen eszes vagy, és tisztes emberek gyermeke! Gyalázat, hogy édesanyádnak kell hajlott korában az eltartásoddal törődni, pedig te már férfi vagy, akinek utána kellene járni, hogyan tartsa fönn magát. Nézd, fiam, itt a mi városunkban szerencsére annyi jó mester van, mint sehol másutt, keresd ki azt a mesterséget, amihez kedved van, én elhelyezlek. Ha aztán idősebb leszel, lesz valami szakmád, és megélsz belőle. Hiszen meglehet, hogy apád mesterségét nem szereted; válassz ki hát akkor másikat, olyat, amelyik jobban ínyedre van! Csak szólj, és minden erőmből a segítségedre leszek!” De amikor a mór látta, hogy Aladdin csak hallgat, és egy szót sem felel, rájött, hogy a gyerek semmi munkára se vágyik, csak a renyhe életre, így szólt hozzá: „Öcsém fia, nem akarlak megbántani. Ha nincs kedved mesterséget tanulni, berendezek neked egy boltot a legdrágább szövetekkel, hogy ismeretséget szerezz, kereskedést űzhess, adhass-vehess, és tekintélyes emberré légy a városban.” Aladdin igen megörült nagybátyja szavainak, mert jól tudta, hogy a kereskedők mindig finom és választékos ruhákban járnak. Mosolyogva nézett hát a mórra, és bólintott annak jeléül, hogy kedvére való a dolog.