Aladdin és a bűvös lámpa
A mór varázsló ezek hallatára így szólt magában: „Most megtaláltam, amit keresek. Ha a felséges Alláh is úgy akarja, elérem célomat ennek a nőnek a segítségével!”
Odalépett hát az emberekhez, akik a jámbor öregasszony csodáiról beszéltek, és megszólította az egyiket: „Kedves bátyám, hallom, hogy egy Fátimeh nevű szent asszony csodatételeiről beszéltek. Hol van ő, és merre van a lakóhelye?” – „Különös! – kiáltott fel az ember. – Hogy lehet, hogy itt vagy ebben a városban, és még nem hallottál a szentséges Fátimeh csodáiról? Te szegény, úgy látszik, idegen vagy, hogy eddig még semmi sem jutott a füledbe annak a jámbor nőnek böjtöléseiről, világtól elvonultságáról és tiszta istenfélelméről.” – „Így van, kedves uram – felelte a mór -, idegen vagyok. Tegnapelőtt este érkeztem meg a ti városotokba. Kérlek, mesélj nekem ennek az erényekben gazdag asszonynak a csodatételeiről! Mondd, merre lakik? Mert engem nagy szerencsétlenség ért, és fel akarom keresni és megkérni, imádkozzék értem; akkor talán a Mindenható és dicsőséges Alláh megszabadít szerencsétlenségemtől.” Ekkor az ember mesélt neki a jámbor Fátimeh csodáiról, istenfélelméről és tiszta vallásosságáról, kézen fogta, kivezette a városból, és megmutatta neki az utat Fátimeh lakóhelyéhez, egy kis hegy tetejébe vájt barlanghoz. A mór szívből megköszönte jóságát, és visszament szállására, a khánba.