Aladdin és a bűvös lámpa
„Ó, idők királya, tudd meg, ez az építmény, ez a kastély és ez a gazdagság csak varázslat műve lehet. Nincs olyan ember széles e világon, még a leghatalmasabb, leggazdagabb uralkodó sem, aki egyetlen éjszaka alatt ilyet emelhet és alkothat.” De a király így válaszolt: „Csodálkozom rajtad, hogy mindig valami rosszat gondolsz Aladdinról! Azt hiszem, irigykedsz rá! Hiszen jelen voltál, mikor ezt a térséget neki ajándékoztam, amikor telket kért tőlem, hogy palotát építsen rá a lányom számára; hisz én magam adtam neki engedélyt, hogy ezen a telken palotát emeljen. És aki lányom nászajándékaképpen olyan drágaköveket hozott, amilyenekből egyetlenegy sincs még királyoknak sem, az hogyne tudna egy ilyen kastélyt felépíttetni?” Mikor a vezír ezeket a szavakat hallotta a szultán szájából, és megértette belőle, hogy a szultán nagyon szereti Aladdint, még irigyebb lett rá, de mivel nem tudott ellene semmit sem tenni, hallgatott és nem adott feleletet.