Aladdin és a bűvös lámpa
Ennyit a szultánról. Forduljunk most megint Aladdin felé. Mikor anyja hazaért, és örömtől sugárzó arccal lépett a házba, és fia megpillantotta, már tudta, hogy jól áll a dolga. Ezért megszólalt: „Örök hála legyen Alláhnak! Most teljesedett kívánságom!” – „Jó hírt hozok, gyermekem – szólt az anyja -, örvendezzél és légy boldog, mert célodat elérted! A szultán elfogadta ajándékodat, mint nászadományt és menyasszonyi ajándékot Badr el-Budúr hercegnő számára. Most már a menyasszonyod; még ma este, fiam, meglesz a lakodalom, és a hercegnő hálószobája megnyílik előtted. A szultán, hogy adott szavát megerősítse, ország-világ előtt kijelentette, hogy te a veje vagy, és ő mondta, hogy ma lesz a nászéj. De azt is hozzátette: »Küldd el hozzám fiadat, hadd ismerjem meg, nagy tisztességgel és kitüntető szívességgel fogadom.« Most hát, fiam, az én küldetésem véget ért, ami még hátra van, az a te dolgod.” Aladdin kezet csókolt az anyjának, és megköszönte neki, amit érte tett; aztán bement a szobájába, elővette a lámpát és megdörzsölte. A szellem nyomban ott termett, és azt mondta: „Szolgálatodra állok! Parancsolj, mit kívánsz!” – „Azt kívánom – felelte Aladdin -, hogy vigyél olyan fürdőbe, aminek az egész világon nincs mása, és szerezz számomra olyan becses királyi köntöst, amilyen egyetlen királynak sincsen!” – „Hallom és engedelmeskedem” – szólt a márid, fölemelte Aladdint, és elvitte olyan fürdőházba, amilyet császárok és perzsa királyok életükben még nem láttak; falait márvány és karneol fedte, csodás festmények díszítették, és elbűvölték a szemet, csarnokát értékes drágakövekkel rakták ki. A fürdőben egy lélek sem volt, de amint Aladdin belépett, odajött hozzá egy szellem, ember képében, megmosdatta, ápolta-gondozta, hogy jobban nem is kívánhatta.