Aladdin és a bűvös lámpa
A varázsló pedig, amint kezébe kapta a lámpát és ráismert, hogy ez a kincsesbarlang csodalámpája, menten a keblére dugta és elsietett. Ment, ment, amíg ki nem ért a városból; aztán meg tovább, a sík rónaságon át, míg le nem szállt az éjjel. És amikor látta, hogy egyedül van a pusztaságban, és kívüle nincs ott senki, elővette kebléből a lámpát és megdörzsölte. Nyomban megjelent előtte a márid és megszólalt: „Szolgálatodra állok itt! Rabszolgád áll előtted. Parancsolj, mit kívánsz!” A mór ezt felelte: „Azt kívánom, hogy Aladdin palotáját lakóival és minden egyéb benne levővel együtt fölemeld a helyéről, és engem azzal együtt a hazámban, Afrikában, tégy le a földre. Ismered a városomat; azt kívánom, hogy ez a palota az én városomban a kertek között álljon!” – „Hallom és engedelmeskedem – szólt a szellem -, hunyd be a szemedet, nyisd ki szemedet, és ott találod magadat palotástul az országodban.” És így is volt: egy szempillantás alatt ott termett a mór Aladdin kastélyával és mindennel, ami benne volt, Afrika földjén.