Aladdin és a bűvös lámpa

Olvasási idő: 97 Perc

Aladdin pedig, miután az ékszerészeket és aranyműveseket elbocsátotta, bement szobájába, és megdörzsölte a lámpát. Abban a szempillantásban ott termett előtte a szellem és megszólalt: „Parancsolj, mit kívánsz; szolgád előtted áll!” Aladdin ekkor így szólt: „Azt kívánom, hogy fejezd be a nagy csarnokban az ablakrácsot, amit elkészítetlenül hagytál!” – „Készséggel és örömest” – válaszolta a szellem, eltűnt, hamarosan megint visszatért és jelentette: „Uram és parancsolóm, amit óhajtottál, végrehajtottam.” Aladdin felment a terembe, és látta, hogy minden ablak rácsa kész és tökéletes. Amint éppen nézegette, hirtelen egy eunuch lépett be, és így szólt: „Uram, a szultán jön hozzád, már a kastély kapujánál van.” Aladdin tüstént lement és üdvözölte. Amint a szultán megpillantotta, így szólt hozzá: „Miért tetted ezt, fiam? Miért nem engedted az ékszerészeknek, hogy bevégezzék a munkájukat a terem rácsán, hogy semmi se maradjon a kastélyodban befejezetlenül?” – „Ó, idők királya – felelte Aladdin -, hiszen én szándékosan hagyattam azt félig készen, és módomban lett volna, hogy befejezzem. Egyébként hogy is akarhattam volna, hogy uram, királyom olyan kastélyban tiszteljen meg látogatásával, amely még nem tökéletes? Szíveskedjék felmenni a csarnokba és megszemlélni, hiányzik-e belőle valami!” A király felment az emeletre, belépett a terembe, és nézelődött jobbra-balra, de nem talált hibát egy rácson sem, mind tökéletes volt. Mikor ezt látta, elámult, átkarolta Aladdint, megcsókolta, és így szólt hozzá: „Édes fiam, ez aztán csoda! Egyetlen éjszaka olyan művet teremtesz ide, amit az ékszerészek hónapok alatt se tudnának meg­csinálni! Alláhra, úgy hiszem, nincs párod az egész világon!” Aladdin így felelt: „Alláh nyújtsa meg életedet az örökkévalóságig! Szolgád nem érdemel ily dicséretet.” – „Alláhra, fiam – kiáltott fel a király -, minden dicséretet megérdemelsz, mert olyat alkottál, amire a világ minden építőmestere sem képes!” A szultán most megint lement, és betért leányának, Badr el-Budúr hercegnőnek termeibe, hogy ott kipihenje magát. Látta, hogy leánya végtelenül örül annak a ragyogó pompának, ami körülveszi. Kis ideig megpihent nála, aztán visszatért palotájába.