Aladdin és a bűvös lámpa
Amint beesteledett, a birodalom főemberei és vezírei menyegzői menetben elindultak Aladdinnal, és elkísérték a híres szultán-fürdőbe; bement, megfürdött és illatos kenetekkel kente be magát. Aztán a fürdőből a csarnokba lépett, felöltözött még az előbbinél is pompásabb ruhába, és megint lóra ült. A katonák és emírek előtte lovagoltak, és nagy lakodalmas menetben kísérték, négy vezír pedig körülvette magasra emelt, kivont karddal. A város egész lakossága, mind az idegenek és a katonák ünnepi menetben vonultak előtte fáklyákkal, dobbal, síppal és mindenfajta más hangszerrel, így kísérték a palotájáig. Ott Aladdin leszállt lováról és bement; leült az emírekkel és vezírekkel, a mamlúkok sörbeteket és édességeket szolgáltak föl, és megvendégelték a népet is, mely hosszú menetben, megszámlálhatatlan tömegben tódult oda. Most Aladdin parancsot adott mamlúkjainak, hogy menjenek a kastély kapujába, és szórjanak aranyat a nép közé. Mikor a szultán a küzdőtérről megint palotájába ért, azonnal megparancsolta hogy kísérjék leányát, Badr el-Budúr hercegnőt lakodalmi menetben férje, Aladdin palotájába. A harcosok és a birodalom magas méltóságai, akik előbb Aladdint kísérték, nyomban lóra ültek, a rabnők és szolgák fáklyákat hoztak, és mindnyájan pompás nászmenetben kísérték Badr el-Budúr hercegnőt férje, Aladdin palotájához. A királyleány oldalán lépdelt Aladdin anyja, előtte meg a vezírek és emírek, az előkelőségek és magas méltóságok feleségei; kíséretükben volt a negyvennyolc rableány is, akiket Aladdin ajándékozott a hercegnőnek, és mindenik kámforból és ámbrából készült vastag gyertyát tartott kezében, drágakövektől ékes gyertyatartóban. Mind a palotabeli asszonyok és férfiak is kivonultak vele, és előtte vonuljak ifjú férje kastélyáig. Ott az asszonyok bevezették a várfokon levő szobájába. Többször átöltözött, hétféle ruhában mutatkozott meg. Majd Aladdin anyja kíséretében bevezették férje szobájába. Aladdin hozzálépett, levette fátyolát, és az anya nem tudott betelni a fiatalasszony szépségével és bájosságával. Aztán körültekintett a teremben; tiszta aranyból és drágakövekből épült, és egy aranycsillár függött benne smaragddal és jáspissal kirakva. Aladdin anyja így szólt ekkor magában: „Régebben azt hittem, hogy a szultán palotája a legpompásabb a világon. De már ez az egy terem is olyan, hogy úgy hiszem, még a perzsa király és császár sem dicsekedhetett soha ehhez hasonlóval, de azt gondolom, az egész világon nincs ehhez fogható.” Badr el-Budúr hercegnő is körültekingetett, és megbámulta a palotát és pompáját. Most felállították az asztalokat, ettek-ittak, és vígan voltak. Végül nyolcvan rabnő jött elő, mindegyik egy-egy hangszerrel a kezében. Panaszos dallamok szólaltak meg kezük alatt, úgy, hogy a hallgatók szíve majd megszakadt. Badr el-Budúr hercegnő pedig mindjobban elcsodálkozott, és így szólt magában: „Egész életemben nem hallottam ilyen zenét!” Még enni is elfelejtett, csak hogy jobban odahallgathasson. Aladdin eközben bort töltött neki, és saját kezével nyújtotta feléje a kelyhet; és így csupa vígság és ragyogó öröm uralkodott köztük, és olyan gyönyörű lakoma volt ez, amilyet még a maga idejében Nagy Sándor sem ért meg. De mikor az evés-ivásnak vége lett, és az asztalokat elvitték, Aladdin fölkelt és bement – menyasszonyát kézen fogva – hálószobájába, és végre egyesülhetett Badr el-Budúrral, a szultán leányával.