Aladdin és a bűvös lámpa
A szultán, leánya szavai hallatára, elszomorodott, és könnyes szemmel dugta vissza kardját hüvelyébe. Leánya fölé hajolt, megcsókolta és ezt mondta neki: „Kedves leányom, miért nem mondtad el ezt már tegnap? Akkor ezt a sok bajt és gondot, amit a múlt éjjel elszenvedtél, távol tarthattam volna tőled. De ne búsulj! Űzd ki fejedből a gondolatokat! Ma estére őröket állíttatok be hozzád, hogy megvédjenek, akkor nem történhet veled ilyen szörnyűség.” A szultán ezután visszament palotájába, és rögtön maga elé hívatta a vezírt. Az megjelent, és parancsára várva, a trón elé állt. A szultán megkérdezte tőle: „Mit szólsz ezekhez a dolgokhoz? Fiad nyilván elmondta neked, mi történt vele meg a leányommal.” – „Ó, idők legnagyobb királya, én se tegnap, se ma nem láttam a fiamat.” Ekkor a szultán közölte vele, mit beszélt el neki leánya, Badr el-Budúr, és hozzátette: „Most az a kívánságom, hogy fiadat kikérdezd a dolgok valódi állásáról, mert lehetséges az is, hogy leányom ijedtében nem is tudja pontosan, mi történt vele. Mégis azt hiszem, hogy az igazságot mondta.”