Aladdin és a bűvös lámpa
Mikor a szultán belépett leányához, Badr el-Budúr hercegnőhöz, homlokon csókolta, jó reggelt kívánt neki, és megkérdezte tőle, meg van-e elégedve ifjú férjével. De a hercegnő semmit sem felelt. A szultán ekkor haragos szemekkel nézett rá, még többször szólt hozzá, de a hercegnő csak hallgatott, és egyetlen szót sem felelt. A szultán most megfordult és elment. Aztán a királynéhoz ment, és elpanaszolta neki Badr el-Budúr hercegnő illetlen viselkedését. A királyné meg akarta gátolni, hogy a szultán szívében harag támadjon a hercegnő ellen, és azt mondta neki: „Ó, idők királya, így van ez sokszor az új házasoknál; a nászéjszaka utáni napon szégyenlősek, szemérmesen húzódoznak. Ne vedd tőle rossz néven; pár nap múlva majd magához tér, és megint rendesen beszél az emberekkel. De most, ó, idők királya, a szemérem tartóztatja, hogy beszéljen. Elmegyek hozzá, megnézem, hogy van.”