Aladdin és a bűvös lámpa
Aladdin ezek hallatára csak úgy égett a kíváncsiságtól, hogy megláthassa már, amit a bácsikája mutatni akar neki, el is felejtette, hogy milyen fáradt, fölugrott és elkezdett száraz tűzifát meg rőzsét szedni. Addig szedte, amíg a mór azt nem mondta: „Elég lesz, kedves öcsém!” Most a mór egy dobozt vett elő a zsebéből, kinyitotta és elővett belőle annyi füstölőt, amennyire szükség volt. És ezzel füstöt támasztott, bűvölt, varázsolt és érthetetlen szavakat mormogott. Ekkor egyszerre csak besötétedett, az ég megdördült, a föld megrengett és megnyílt. Aladdin nagyon megijedt, és rémületében el akart szaladni. De amint a mór varázsló észrevette, hogy a fiú kereket akar oldani, szörnyű haragra lobbant, mert Aladdin nélkül egész munkája kárba veszett volna: a kincshez ugyanis, amit meg akart szerezni, csak Aladdin által juthatott. Amikor hát meglátta, hogy a fiú menekülni akar, fölemelte a karját, és olyan erővel sújtott a fejére, hogy majd kiütötte a fogait. Aladdin ájultan hanyatlott a földre. De a mór kis idő múlva magához térítette varázserejével. A fiú sírva fakadt, és így kiáltott: „Bácsikám, mivel érdemeltem, hogy így megüss?” Ekkor a mór ilyen szavakkal engesztelgette: „Fiam, én férfit akarok nevelni belőled. Ne ellenkezzél hát velem, hiszen a nagybátyád vagyok, apádat helyettesítem. Engedelmeskedj mindenben az én szavaimnak, nem telik bele sok idő, majd elfelejted ezt a bajt és fáradtságot, ha a csodálatos dolgokat meglátod!”