Ali Baba és a negyven rabló
Aztán elmondta feleségének elejétől végig kalandját a rablókkal; nem ismétlem, mert unalmas, a hallgatónak hosszadalmas. Mikor már mindent elmesélt, óva intette az asszonyt, hogy jól vigyázzon ám a nyelvére, és el ne árulja a titkot. Az asszony nem győzött csodálkozni, minden félelme elmúlt, és szívében hatalmas örömre fordult. Amikor pedig Ali Baba azután a zsákokat a szoba közepére ürítette, és az arany egy halomban hevert előttük, az asszony elkezdte a dinárokat számlálni. Ekkor Ali Baba így szólt hozzá: „Hallod-e, nem tudod te ezt megszámolni még két nap alatt se. Hiábavaló fáradság lenne, ne is vesződj vele. Azt mondom, ássunk egy gödröt, rejtsük bele az aranyat, az lesz a leghelyesebb, senkinek nem szólunk róla, és így aztán titkunk marad az eset.” De felesége ezt felelte: „Ha már nem akarod, hogy megszámoljuk, legalább meg kellene mérni, hogy megtudjuk, mennyi lehet körülbelül.” – „Hajónak látod, mérd meg – szólt erre férje -, de tartok tőle, hogy az emberek megtudják, hogy áll nálunk a dolog, és ha fellebben róla a fátyol, akkor már: késő bánat, ebgondolat!”